Karl Ékszer

Karikagyűrűk

A karikagyűrű választásánál a párok elsődleges igénye az egyediség, a második pedig az elfogadható ár, ellenben a tartósságot kevesen emelik ki. Úgy gondoljuk, hogy a karikagyűrű egy életre készül, ezért a tartós szépség ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az esztétikum és az árfekvés.
Két ember egymás iránt érzett szerelme, tisztelete a házasságban teljesedik ki. A jegygyűrű az életre szóló eskü jelképe, de ez a finom kis ékszer mások felé is kifejezi a szerelmesek összetartozását. Szinte minden kultúrkörben megtalálható, de a történelem folyamán anyaga folyamatosan változott.
A karikagyűrű eredete az egyiptomi civilizációig nyúlik vissza, ahol a fáraó szerelme jelképéül karikát formázó gyűrűvel ajándékozta meg kedvesét. A kör az ókori Egyiptomban is a teljesség és örökkévalóság szimbóluma volt. Az itt élő emberek számára a Nílus jelentette a szerencsét és a boldogságot, így a karikagyűrűk mintázata is a bőséget hozó folyóhoz kapcsolódott. A gyűrűket eleinte kenderből készítették, de évente meg kellett őket újítani, mert elkoptak. Később már egy tartósabb anyagot az elefántcsontot használták az ékszerek előállításához.
Egyiptom, i.e. 30-ban a Római Birodalom részévé vált, ekkor került át a jegygyűrű viselésének szokása is Rómába. A rómaiak már vasból készítették a gyűrűket, de ezek nem a szerelemre, hanem a házasságra, mint jogi státuszra utaltak. A rozsdásodásra hajlamos anyagot a harmadik században váltotta fel az arany és az ezüst. A modern technológia fejlődésével megjelentek a platina karika és eljegyzési gyűrűk, amelyek már esztétikai jelentőséggel is bírtak. A korai példák ellenére a jegygyűrű viselete a középkorban vált széles körben elterjedtté. Sokáig a legtöbb országban csak a menyasszony/feleség viselt gyűrűt. Az egyházi szertartásba a XIII. században foglalták bele, hogy a házaspár mindkét tagja viseli az összetartozást jelképező ékszert. A XIX. századtól a sima, dekor nélküli, egyszerű arany gyűrű terjedt el, de napjainkban már számtalan variáció létezik.